Csunderlik Peti versei

Tandori Dezsőnek 

Rimbaud stábja után sok-sok évvel 
F. Gy. tevegel egy púpú-tevével. 
Büdös és megáll. Nem moccan. Nyugalom: 
„Fasz teve. Ha szabad így mondanom.”

Sevillában, a Pilátus-házban 
- mór építészet gyöngyház-remeke -, 
Csobogó kertben, kék padon ülve 
Árnyékban hűsölünk, ¡nézz fölfele! 

(Már-már Faludy-vers.) Nyakam nyújtom, 
Turista gekkó, a narancsfára, 
Levelek közt indiánok, barna 
Gyümölcsök fintorognak a világra. 

Betegek – mondod, - moniliásak. 
Szörpöm szívom. Az meg mi? – kérdem én. 
Rárohadnak a fára, de nem esnek le, 
Akár a szegények a déli féltekén. 

Ahogy nőnek, úgy asznak el. Szomorú 
Gyarmatsors, barnán lógni az ágon, 
Környezetszennyezés, halálsugarak, 
De veled jól érzem magam a világon.

Hát így lát az Isten. Asztalon. 
Hiába iszom (gluty-gluty), sört, bort, 
Emlékeim felszaggatnak, mint 
Söröskupak a nejlonszatyort. 

Azért bennem több volt. Visszajön. 
Töröld le számról a szégyent. 
Másképp lenne, ha lesikálnád, 
Herceg, a savas lepedéket.

Nem tudom megmondani, 
Miért szeretem e nőt, 
Láttam hányást enni egy 
Galambot az Astoria előtt. 

Ne incselkedj, ha küldöm néked a „jaj, cicát”, 
Cica, te vagy az, aki nékem ma csókot ád, 
Csókodtól úgy perdülök napsütésben, hóban, 
Mint cigányzenére Bóni a videóban. 

Csücsöríts, cica, jaj, eszem azt a csöpp, kis szád, 
Nyomj egy playt és este öleld a te Bónid át, 
Csak bírjam ki, míg galoppozva hozzád érek. 
Jöjjön egy Gábor Andor-rím, hümm, telivérek.