Csunderlik Peti versei

Mint fertőző fekélyt, úgy ecsetellek: már a
Vászonra köptem, most dúsítom, aztán szétkenem,
Tintás piktorként szentképpel áldozom neked,
Én vény nélkül kapható, kipróbált zsebistenem.

Szép kamaszálom, legszebb színekkel festelek,
Vérrel, mit a tüzes trónon izzadt ki Dózsa,
Meg lesz itt húsos barack, hermelin, betyárkörte,
S porcelánban bimbózó aranyos húgyrózsa.

Gyászfekete és hófehér, mint egy barlangi féreg,
Ki forrón tekergőzik, noha hideg, mint a tű,
Mit szemembe szúrtak, ezért homályosan látlak
Te alkoholban oldott, vérehulló fecskefű.

Hát csak foltokban festelek, akár a felkelő Napot,
Te mézédes eper, keserű mandula, sós pisztácia,
S mindegy, mi vagy: lélek, hús, izzadó rima, vagy
Csak egy bordámból teremtett fantom-grácia.

Elég, ha csak bennem kavarogsz, Szonettek Hölgye,
Te répás, tejes, zavaros, rothadó Minden-Kása,
Édes-savanyú, rejtélyes, csillogó, kiismerhetetlen,
Színes, szent, csodás, mint egy tündér hányása.