Csunderlik Peti versei

Űrdiszkóban csillogás,
Platinahideg hasonmás,
Ezüstruha, gyémántflitter,
Krómkirálynő meg egy hipster.

Foszforfények, magnézium,
Hidrogénből már hélium,
Majdnem Weöres, fél naptömeg,
Csillivilli glamrock-szöveg.

Ébred a Nap, olvad a jég, zsibbadt angyal,
Még paplan alatt fészkalódsz az ágyban,
Fénylényem, lábat nyújtasz, mint
Jane Fonda kilencszázhatvanvalahányban.

Nyusznyuszkin, üdvözült mosoly.
Mi van? – vagy ahogy tüsszögsz: What?
Boldogság, mert kaviárként forgatom
Nyelvemen minden szavadat.

Majonézem, kókuszom, pudingom,
Nem hiszed? Pipiskedsz: pak-pak és kac-kac, ha
Meghallom, hogy szórakázol, játszol,
Menten belecsúszok a matracba.

(Gyorsabb ritmus: ez az izgalom) Puha, ínyem.
(Izgalomra nyalom, dalom?) A hajam téped,
Olyan jól megvagyunk, úgy szeretlek,
Hát persze, hogy én is téged.

Padon ülünk a játszótéren, nézd, ma
Bam-ba-bam az alaptéma, nyár,
Húsok sülnek, olaj pattog, zsír serceg,
Pecsenyegőzben ropognak a percek,
Zöld legyek, kút csobog, meggylé csorog
Gyerekszájon, sárga pólón és csacsog,
Toty-toty, búgó galamb billeg a fénybe,
Ezüstfröccsel kacagsz hangfestménybe.

Karomban csillogsz, csüngök szádon,
Mint piskótás nyál babaállon, előttünk,
És nézed, ahogy a kocsiban nevet, dobál,
Cumisüveg gurul, aranynapban opál,
Lehajolsz, melled nézem, míg fölveszed,
És a kicsi megragadja kalácskezed,
Ahogy én kapaszkodom illatodba,
Mint mondatvégi hármas pontba.

Talánokba, félmosolyokba, mosolyogva
Csókot kensz a homlokomra, elindulsz,
Mézem, kukához billegsz aranyfényben,
Fém koppan, üveg csörren nyárzenében,
És csőharangok csörömpölnek, ahogy mész el,
Orgonazúgás, amikor visszanézel,
Harsona, mandolin, fuvola, spanyolgitár,
Kiugrik a téma, és a galamb égbe száll.

Mályva
         vá-á-ár
Holdfény
           bá-á-ál
Tündér
         lány

Csókol
         má-á-ár
Málnás
         nyá-á-ál
Elszáll
        nál

Hullám
         tá-á-áj
Tejben
         á-á-áll
Alszol
        már?

Arany haja és ezüst vértje,
Fényt zuhanyzott a népére,
Fenn az égen ssas kísérte,
De palástlelkét medve tépte.

Nagykörúton tükörészve,
Király, költő és zseni,
Melyik vagyok, hellén buzi,
(a) gyenge, (b) isteni?

Bévett rágót, kardot rántott,
Pajzsot, férfisereget,
Mint párduc, úgy rohant át,
Várost, katlant, tereket.

Megtagelte az összes helyet,
Bronz, Plutarkhosz párhuzal,
Hullarészegen vicsorgott,
Ott, ez a tüze szukal!

Istár, táncos, kutyacsecsű Héra,
Punci, te nekem fiat szülsz,
Világ végéig elfuthatsz,
SSándortól nem menekülsz!

Agyagbika bömbölte,
Visszhangozták sziklák, hegyek,
Égő kutak, kígyóvermek,
Menjetek, én tovább megyek.

Titánkancsó, Indus, Gangesz,
Tetűkórban, morál, anál,
Tíz bundában ténfergett
Ká-Hindukus lábainál.

Fülhallgató, hull a kehely,
Elvitték a külsső tengert,
És mielőtt ágynak esett,
Benyomta a Love Me Tender-t.