Tavasz, virág, aranyhorda,
Cifra, miért nem írsz ma, néma,
Álomban omló hasisfátyol,
Reggel körbejár a basszustéma.
Bús, borongós, bamba-bam-bam,
Holdas éjjel almaviasz lettem,
Szívkamrában vér és arany,
Papírpénzzel fizettem.
Aloé, édes bor bürökpohárba,
Szecesszió, rímhányó, keserű a verse,
Parfüm, hőség, izzadt testek,
Fesse meg a Szinyei Merse.
Hajban balzsam, égő sörény,
Lila vadat néz, tüköroroszlánnal,
Mellém ültél, de miért nem szóltál,
Combján penget basszusgitárral.
Narancsmécsbe citromolaj,
Opálra törik a lámpa fénye,
Pompás paplanhoz popzene,
Jó Barry Lyndon zenéje.
Ha december éje, kamilla
Kaméliának, csip' szerecsendió,
Forrborszívembe szegfűszeg,
Jön Schubert: piánó trió.
Pam-pam-pam-pampapam,
És sírni kezd a hegedű:
Szegény Schubert buzi volt,
Vonszolja lemezen a tű.
Vérpatak-karc, rá fahéjtutaj,
De rizspizsamában esendő,
Felborulsz, tüdőrózsaágyba,
Köhögsz, s véres a zsepkendő.
Tejüveg-kémcső és Escher-lépcső-
Be csavarodva szagolom az ámbrát,
Elfújta szélre szép hóra hó,
Szerelem a fehér bálnát.
Melynek (Szólítsatok Ismaelnek)
Gejzír-háta Jeruzsálem dombja,
Sűrű vért tüdőzzön, amiért
Emlős, de nincsen combja.
Csak két uszony, meg létiszony,
Míg a Bikini-szigeteken várom,
Aranytallér, újhold, földszag
És a nevét kiabálom.
Verje vissza, radar fogja,
Lámpaolaj fehér májból,
"Telehányom az első vödröt",
Buggyan ki egy részeg szájból.
Lidércfény, kagyló, hordalék,
Miért nem jön az Isten mása,
Ha lehetne a világirodalom
Istenes alkotása?
Szigony-sebből arany csurog,
Csigaházból szagolom az ámbrát,
Ampulla, cselló, szabelló,
Szerelem a fehér bálnát.
Patak csobog, hull a csillag,
Körbe-nyárba aranyon,
Búg egy bogár a sötétben
Lágy orgonafutamon.
Szuszog még hús ölében,
Bús szemekkel bariton,
Billentyűzik langyos éjjel,
Majd keni széjjel csaliton.
Fúj a széllel fél-fülébe,
Még bele is nyal édesen,
Míg kagylóhúsba a homok,
Már belé vájna véresen.
Gyöngypatak a hegyekben,
Elnyúlik, mint a kényelem,
De lent, lent a lidércek,
Pupillát ölt a félelem.
Belesikít, hull a csillag,
Körbe-nyálba aranyon,
Holdsarlója meg-megvillan,
Hull a vére patakon.
Majom éve, egyenes, mint a görbe,
Remegő völgybe olvad a Nap,
Felsóhajt a titkok kertje, vak
Busa mélyen ínybe harap.
Sárgatestek békalencsetóban,
A színigazság hiánynak látszik,
Beleugrik hat tigris-szemöldök,
A halász lánya siklókkal játszik.
Csak tízből három és marad hét,
Vedd négyszer, már kerek a Hold,
Selyemhernyó gubózik eperajkán,
Csengő lótuszra süllyed az égbolt.
Egy hosszú, két rövid a három,
Kibontja szárnyait, ezüstben elrepül,
Fel-felvillan, mint Csing-Csin melle,
Majd az éjszakától elterül.
